Óriási bűnt követtem el...

Nem akartam mostanában írni, annyira a tanulásnak akartam szentelni az időmet, ám most mégis muszáj kiírni magamból, mert állandóan ez jár a fejemben, még tanulás helyett is. Remélem, nemsokára csak egy rossz álom lesz.

Azzal kezdődött minden, hogy nem vettem át egy postai ajánlott levelet. Igen, ebben bűnös vagyok. Mea culpa, mea maxima culpa. Az értesítőt valahova elkevertem, rápakoltam és ennyi, el is felejtettem, hogy volt. És mivel már minden számlám a neten intézem, túl sűrűn nem is nézegetem a postaládám, úgyis csak a hülye választási papírok jönnek, vagy a reklámanyagok, amiket néha kiszedek. Viszont arra még álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből milyen következtetéseket vonnak le rólam. Történt ugyanis, hogy mivel nem vettem át ezt a levelet, ami a Kormányhivatal Hatósági Osztályától érkezett, valami idióta ebből arra következtetett, hogy én elköltöztem otthonról és ezzel én a gyermekem ELHANYAGOLOM! Hát, no komment. Ezen felbuzdulva rögtön jöttek is az illetékes elvtársak helyszíni szemlére, csakhogy én az értesítőt sem kaptam meg (2. levél fel nem vétele), így nem voltam itthon, tehát végképp bizonyítva látták, hogy valóban nem otthon lakom... Arra még véletlenül sem gondoltak, hogy esetleg netán a munkahelyemen vagyok... Egyből felhívtak (na pl. a telószámom honnan tudták, az is rejtély), hogy HOL VAGYOK, MIT CSINÁLOK, majd beidéztek másnapra (5 faluval arrébb "laknak", szupi...), jegyzőkönyvet vettek fel, kihallgattak, én meg csak pislogtam, hogy miket feltételeznek. Mindezt abból, hogy nem vettem át a hülye levelüket. A legapróbb részletekig mindenre kíváncsiak voltak... Lefénymásoltak minden iratomat, komolyan ha vicces kedvemben lettem volna (nem voltam), megkérdeztem volna szívem szerint hogy esetleg az ujjlenyomatomat nem akarják-e levenni, esetleg a fogaimról is készíthetnének becses emlékű felvételt... Úgy éreztem magam, akár egy bűnöző. Aztán, kb. mint az óvodában, megígértették velem, hogy ezentúl átveszem a leveleket és figyelni fogok a postaládára (...hát komolyan inkább nem mondok semmit...) és megfenyegettek, nehogy megnyugodjak, mert ezentúl bármikor kijöhetnek ellenőrizni... Hát az agyam eldobom.... Nem az zavar, hogy kijönnek, felőlem benézhetnek a kukába is, mit eszem, vagy akármi, de hogy mindezért gyermek elhanyagolásért feljelentettek és még nekem kell mosakodnom, hogy ártatlan vagyok, kissé hogy is mondjam... Dühítő, elszomorító, elkeserítő... ÉN tudom hogy nem hanyagolom el a gyerekem, és nem, nem nekem hisznek, hanem egy jöttmentnek, aki azt sem tudja valószínű ki vagyok, és feljelent, hogy nem lakom otthon... Még mindig nem nagyon jutok szóhoz, de biztos én vagyok a hibás, aki ezt a tökéletes rendszert rossz szemmel nézi. Örülnöm kéne, hogy ennyire szemfülesek és vigyázzák a veszélyes egyedek (mint ÉN is pl.) tevékenységeit, nehogy megkárosítsak bárkit... Sóhaj...