Kezdtem már úgy bejegyzést, hogy ha nekem valaki egyszer azt mondta volna, hogy...
Ezt is így indítottam volna, de még egyszer nem akartam ugyanazt ellőni. Inkább rögtön a lényegre térek: tegnap együtt táncoltam a fiammal, megmutatta a keringő lépéseit, amit eddig tanultak. De kezdem az elején.
Ugye tanév végén ballagás lesz, előtte keringő az osztálynak, amiben 1-2 gyereket kivéve mindenki részt vesz. Tom is feliratkozott, mindenféle győzködés nélkül. Párja is lett! És próbálnak is rendszeresen az órák keretében. Tegnap rákérdeztem, nem mutatná-e meg, amit eddig tanultak és első szóra megtette. Ezt az örömöt csak az értheti, akinek van auti gyereke. Annyira jó érzés volt, hogy a fiam vezet, én pedig vele táncolok, elmondani nem tudom!
Nagy örömmel elújságoltam a munkahelyemen, ők meg kb. kérdőn néztek rám: és???????????? El sem tudják képzelni, ez mekkora szó, hogy egy aspi megosztott velem valamit! Amit tud! Na jó, nem megyek ennyire messzire, Tomból indulok ki. Ő nem szeret semmit megosztani, ha valamire rákérdeztem, nem szívesen válaszolt, ha neki nincs kedve.
... aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok.
2015. január 1., csütörtök
A tavalyi év összegzése és egy kis előretekintés
Hogy milyen volt 2014? Röviden és tömören: jó!
Igazság szerint azért sem írok mostanában túl sűrűn, mivel az életünk folyik a maga medrében szépen, nyugiban, izgalmaktól mentesen. Ezt az egyet azért írom le félve, mivel mindig ilyenkor szokott belénkcsapni a ménkű, nehogy elbizakodjam magam.
A 2014-es év annyi változást mindenképp hozott, hogy Tom megfogalmazta azt, amire nem gondoltam volna sose: nagyjából nyolcadikra sikerült magát elfogadtatnia a többiekkel és jobban szeret bejárni, mint az előző években bármikor. A félévi bizonyítványa ha minden igaz, jobb lesz, mint tavaly! Mi ez, ha nem siker? Nagyon hálás vagyok az osztályfőnöknek, és az igazgatónak, akiknek a segítsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Ezt elmondtam nekik is.
Tom 2 hét múlva megírja a központi felvételit. Igen, itt tartunk, amit el sem akarok hinni, de elérkezett, a fiam nemsokára új iskolába megy, ami majd egy "kis" izgalommal ismét járni fog, de bízom a gyerekemben. És ezt tudja. És azt is tudom, hogy jelenleg azért van csend és nyugalom, mert biztonságban éri magát.
Nagyon jól esett ez a két hét pihenés, neki is és Sophie-ról nem is beszélve, aki szerint a hetedik osztály meglehetősen nehéz. Szerintem is. De mindenki teszi a dolgát és ez így van jó.
Igazság szerint azért sem írok mostanában túl sűrűn, mivel az életünk folyik a maga medrében szépen, nyugiban, izgalmaktól mentesen. Ezt az egyet azért írom le félve, mivel mindig ilyenkor szokott belénkcsapni a ménkű, nehogy elbizakodjam magam.
A 2014-es év annyi változást mindenképp hozott, hogy Tom megfogalmazta azt, amire nem gondoltam volna sose: nagyjából nyolcadikra sikerült magát elfogadtatnia a többiekkel és jobban szeret bejárni, mint az előző években bármikor. A félévi bizonyítványa ha minden igaz, jobb lesz, mint tavaly! Mi ez, ha nem siker? Nagyon hálás vagyok az osztályfőnöknek, és az igazgatónak, akiknek a segítsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Ezt elmondtam nekik is.
Tom 2 hét múlva megírja a központi felvételit. Igen, itt tartunk, amit el sem akarok hinni, de elérkezett, a fiam nemsokára új iskolába megy, ami majd egy "kis" izgalommal ismét járni fog, de bízom a gyerekemben. És ezt tudja. És azt is tudom, hogy jelenleg azért van csend és nyugalom, mert biztonságban éri magát.
Nagyon jól esett ez a két hét pihenés, neki is és Sophie-ról nem is beszélve, aki szerint a hetedik osztály meglehetősen nehéz. Szerintem is. De mindenki teszi a dolgát és ez így van jó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)