2015. január 1., csütörtök

Nézd, anya! - avagy az örömök megosztásáról

Kezdtem már úgy bejegyzést, hogy ha nekem valaki egyszer azt mondta volna, hogy...

Ezt is így indítottam volna, de még egyszer nem akartam ugyanazt ellőni. Inkább rögtön a lényegre térek: tegnap együtt táncoltam a fiammal, megmutatta a keringő lépéseit, amit eddig tanultak. De kezdem az elején.

Ugye tanév végén ballagás lesz, előtte keringő az osztálynak, amiben 1-2 gyereket kivéve mindenki részt vesz. Tom is feliratkozott, mindenféle győzködés nélkül. Párja is lett! És próbálnak is rendszeresen az órák keretében. Tegnap rákérdeztem, nem mutatná-e meg, amit eddig tanultak és első szóra megtette. Ezt az örömöt csak az értheti, akinek van auti gyereke. Annyira jó érzés volt, hogy a fiam vezet, én pedig vele táncolok, elmondani nem tudom!

Nagy örömmel elújságoltam a munkahelyemen, ők meg kb. kérdőn néztek rám: és???????????? El sem tudják képzelni, ez mekkora szó, hogy egy aspi megosztott velem valamit! Amit tud! Na jó, nem megyek ennyire messzire, Tomból indulok ki. Ő nem szeret semmit megosztani, ha valamire rákérdeztem, nem szívesen válaszolt, ha neki nincs kedve.

A tavalyi év összegzése és egy kis előretekintés

Hogy milyen volt 2014? Röviden és tömören: jó!

Igazság szerint azért sem írok mostanában túl sűrűn, mivel az életünk folyik a maga medrében szépen, nyugiban, izgalmaktól mentesen. Ezt az egyet azért írom le félve, mivel mindig ilyenkor szokott belénkcsapni a ménkű, nehogy elbizakodjam magam.

A 2014-es év annyi változást mindenképp hozott, hogy Tom megfogalmazta azt, amire nem gondoltam volna sose: nagyjából nyolcadikra sikerült magát elfogadtatnia a többiekkel és jobban szeret bejárni, mint az előző években bármikor. A félévi bizonyítványa ha minden igaz, jobb lesz, mint tavaly! Mi ez, ha nem siker? Nagyon hálás vagyok az osztályfőnöknek, és az igazgatónak, akiknek a segítsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Ezt elmondtam nekik is.


Tom 2 hét múlva megírja a központi felvételit. Igen, itt tartunk, amit el sem akarok hinni, de elérkezett, a fiam nemsokára új iskolába megy, ami majd egy "kis" izgalommal ismét járni fog, de bízom a gyerekemben. És ezt tudja. És azt is tudom, hogy jelenleg azért van csend és nyugalom, mert biztonságban éri magát.

Nagyon jól esett ez a két hét pihenés, neki is és Sophie-ról nem is beszélve, aki szerint a hetedik osztály meglehetősen nehéz. Szerintem is. De mindenki teszi a dolgát és ez így van jó.